Szondi Két Apródja II.rész

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond Pattog a bomba, és röpked a gránát Minden tüzes ördög népet, falat ont Töri Drégel sziklai várát Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt Immár födi vállát bíborszinü kaftán Szél zendül az erdőn, leskel a hold Idekinn hideg éj sziszeg aztán A vár piacára ezüstöt, aranyat Sok nagybecsü marhát máglyára kihordat Harcos paripái nyihognak alant Szügyeikben tőrt keze forgat Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett Zászlós kopiával hős Ali temette Itt nyugszik a halmon, rövid az eset Zengjétek Alit ma helyette Két dalnoka is volt, két árva fiú Öltözteti cifrán bársonyba puhába Nem hagyta cselédit, ezért öli bú Vele halni meg, ócska ruhába' S küldött Alihoz, Ali dús, Ali jó Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála Sátrában alusztok, a széltül is ó Fiaim, hozzá köt a hála Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl Mint bástya, feszült meg romlott torony alján Jó kardja előtt a had rendre ledűl Kelevéze ragyog vala balján Rusztem maga volt ő! s hogy harcola még Bár álgyugolyótul megtört ina, térde Én láttam e harcot! Azonban elég Ali majd haragunni fog érte Mint hulla a hulla! veszett a pogány Kő módra befolyván hegy menedékét Ő álla halála vérmosta fokán Diadallal várta be végét Vége mikor lesz? kifogytok-e már Dícséretiből az otromba gyaurnak? Eb a hite kölykei! vesszeje vár És börtöne kész Ali úrnak Apadjon el a szem, mely célba vevé Száradjon el a kar, mely őt lefejezte Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé Ki miatt lőn ily kora veszte