Thury György Balladája 2. rész

Fehérvár erődjében búsul Hamza bég Az töröknek híres bajnoka Délről jő a portya, sereget pusztítja Minden módon őket zargatja Fel, Palotára, indulj jó kémem Járd meg az utat gyorsan serényen Ne lásson téged meg senki, se földön se égen Hitetlen Thury Györgynek vinni a mérgem Lásd meg jó uram, hogy az kutya pogány Mit eszelt ki orvul ellened Álomport küld vélem, és maga is haddal jő Aljas fortéllyal megbírni veled Ím, egyet se félj én hű vitéz szolgám Megbúsul most a hitvány Hamza bég Hadd jöjjön a török, te csak indulj, jelentsed Mérget adtál itt mindegyikünknek Indulj vezér, vihar van velünk Indulj vezér, vezesd fegyverünk Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza Indulj vezér, vihar van velünk Indulj vezér, vezesd fegyverünk Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata Hidd el, sem nem jussod, sem örökséged ez ország Békében nem élhetsz, vár reád az örök háborúság Zendül majd a nép, és fölkel a sírból is ellened Hódítás jogán nem nyerhetsz semmit, el kell itt veszned Néma várnak árkába semmiképp se száll Megtorpan, vesztegel a pogány had Lopva, úgy ahogy jöttek, mind gyáván hazatérnek Palota kapitányától annyira tartanak Fehérvár erődjében dühöng Hamza bég Jó Thury Györgynek látva üzenetét "Hallottam itt jártál, de látod, magam annyit ittam Harmadnapra sem jól voltam belé" Indulj vezér, vihar van velünk Indulj vezér, vezesd fegyverünk Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza Indulj vezér, vihar van velünk Indulj vezér, vezesd fegyverünk Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata