A hadak útja

Búcsúzom, jó fiaim, szép lányaim Népünk mint levél ősz fa ágain Megtipratott, szétszóratott Immár holdas éjbe indulok Hadúr, hallván hű vitézi könnyes énekét Csodát tett, így vigasztalván búsult gyermekét Királyfit, és kis seregét égbe emelte Lábuk előtt fényes csillag útjuk vezette Vitézim, kik ma hátra maradtok Őrizzétek a lángot, úgy várjatok Esküvel fogadom meg előttetek Visszajövök, ha baj éri népemet Föld rengése, sűrű erdőknek zúgása Folyamba siető patak vészes futása Hírül adja mindig majd, ha veszély közeleg S kardunk, amíg bírjuk, megvédjük népünket Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj Égből önt el, mint a tenger Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép! Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj Égből önt el, mint a tenger Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép! Háromszor fordult vissza a hős sereg Háromszor vágtázott, mint förgeteg Taposva, vágva ellenség hadát Ellent nem állhattak nekik a fegyverek Sok idő múltán hír jövén égi csarnokba Vészhírt hozott székelyeknek Járó Csillaga Ismét eljő égi sereg, csillagösvényen S lábuk nyoma ott fénylik még ma is az égen Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj Égből önt el, mint a tenger Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép! Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj Égből önt el, mint a tenger Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!