Amit ad az ég (Álmos Búcsúja)

Ülj le mellénk, ülj a tűzhöz, táltos szívű, jó öreg Beszéld el idők folyását, meséld el az életed A végtelen róna szívében volt az én szülőhazám Sólyom jötte jelezte sorsom, puszta felnevelő dajkám Szólt a rege még nagy csatákról, napszállatra, tengernél Gyúlt a kolostor, égett város, patakokban folyt el a vér Bősz sasok tépték a húsunk, űzött hajszolt förgeteg Vérbe borult szép pusztaságunk, tűz nyelt régi életet Amit ad az ég, én szívvel várom Új világ nem ér már el Sorsomat beteljesítettem Békével megyek el Jó atyánk, ősz Álmos kérlek Jöjj velünk ködlő hegyen át Zöld mezőn, kék ég alatt végleg leltünk új hazát Amit ad az ég, én szívvel várom Új világ nem ér már el Sorsomat beteljesítettem Békével megyek el Jó atyánk, ősz Álmos kérlek Jöjj velünk ködlő hegyen át Zöld mezőn, kék ég alatt végleg leltünk új hazát Elindultunk messzi nyugatra, harcos, gyermek, ősz öreg Örökségünk volt ez ország, kezdeni itt új életet Utolsó éj, reggel indul hadjáratra nagy sereg Vér jogán szerezni hegyeket, zöld legelőt, dús földeket Amit ad az ég, én szívvel várom Új világ nem ér már el Sorsomat beteljesítettem Békével megyek el Jó atyánk, ősz Álmos kérlek Jöjj velünk ködlő hegyen át Zöld mezőn, kék ég alatt végleg leltünk új hazát