Azt Írja a Barátom

Azt írta a barátom, hogy nem bánta meg, amit tett Azt írja a barátom, hogy átvészelt rossz éveket És azt írja a barátom, hogy megélt néhány nagy napot Csak az a kár, kár, kár, hogy én itt vagyok És bánkódik a barátom, hogy néhány szót már elfelejt Sajnálja a barátom, hogy sok jó ember tönkrement És úgy véli a barátom, hogy az idő neki dolgozott Csak az a kár, kár, kár, hogy én itt vagyok És azt írja, hogy... mi lenne, ha... mi lenne, ha. Én is vele mentem volna Azt írja, hogy... hát nem panaszként... de még most is. Én velem kell, én rólam kell álmodnia... ó Hát válaszolnék barátom, hogy jól esik ez, de minek Hát ne vedd zokon barátom, de néhány bókot nem hiszek És ne írd többet, hogyha lehet azt, hogy kár, hogy itt vagyok Hiszen a Föld a világnak nagy dolog Végül annyit barátom, hogy itt is fújnak új szelek E szelekről csak annyit itt, hogy egy csöppet sem fényesek Fázós kézzel állok én, de annyit már tudok Hogy a szél az forgandó dolog, és én a helyemen vagyok Hát ne álmodozz... mi lenne, ha... lett volna, ha. Én is vele mentem volna Ne sértődj meg. de a tűznek... itt is, ott is. Éppen úgy kell lobbannia, lángolnia, égnie és hamvadnia Pap-pá-rá-rá.