Mese

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl Az üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú malac túr Élt egyszer egy kisfiú, de nem tudta, hogy hol is van Természetben álmodott, de felébredt a metropoliszban Monoton mód az utca zaja kukorékolt reggelente És az élete csak egy szmog buborék volt Bejárt azt iskolába és elvégezte azt Egy kis kólába belenézett, gondolta, hogy ez, de klassz Teltek az évek, velük fogytak a narkók A szenvedélybetegségek kopogtak az ajtón Nyoma sincs már a tovatűnt játéknak a szemében Egy ében éjben ébredt rá, hogy az élet az nem éppen ez De akkor mi? De akkor hol, hogyha nem itt? Mire a gondolat végére ér, magát rontja megint Emberek bent, mint ahogy emberek kint Változtatni nem mert, de elege lett ebbe neki Ne-ne-nem tudod, hogy szól a tanmese, mi? Ne nekem kelljen már mindig elmondani De tudom, helyetted nem tudom megoldani Magam miatt mentem el innen, de voltam itt Ne-ne-nem oldja más meg helyettem Ne nekem foglalják már a helyet lenn Fegyelem, és kialakul a menetrend Jobb nekem, hogyha az befolyásol, nem a trend Egyszer az óperenciás tengeren is túl Mikor belül megint dúlt, gondolta, hogy megindul Háta mögött hagyta a koszos városi miliőt Gyalogol milliót, amíg fel nem emeli őt Valami, ami nem az, ami megszokott Valami, amit nem ír az urbánus lexikon Hol a friss levegő járja át, majd kifekszik ott Aztán felismeri, hogy városi bölcs az bigott Csak úgy mint ő is, ahogy mindenki más A környezetét okolta, mert ő itt nem hibás Aztán tábort vert az ország távoli szegletében Szembenézett magával, nem látott szebbet ébren Még annál, mikor a tücsök ciripelése Adta a metronómot alá, úgy mint a szivverése Életében először érezte hogy él Eztán már tisztán is élvezte a éjt Ne-ne-nem tudod, hogy szól a tanmese, mi? Ne nekem kelljen már mindig elmondani De tudom, helyetted nem tudom megoldani Magam miatt mentem el innen, de voltam itt Ne-ne-nem oldja más meg helyettem Ne nekem foglalják már a helyet lenn Fegyelem, és kialakul a menetrend Jobb nekem, hogyha az befolyásol, nem a trend