Egy úr, mindig úr
De jobb talán, ha ebből itt most egy kicsit tanul
Hogy ne csak a vágy maradjon, oh, mi lett volna
Ha az egyenes derék mögött a szív is szólna?
Hogy a fáradt napok végén egy kis törődé is jár
Nem attól férfi az ember, ha mindent kiáll
Miért ne mondhattam volna legalább egyszer
Aoda kisasszony, bizony én önt megkedveltem
Itt volt ez az utazás a világ körül
És bár zárdában, a test, a lélek majd megőrül
Hogy szótlanul kell tűrni a csapást
És csak annyit mondhatok, hogy egy úr, mindig úr
Miért nem lehetnék én bosszús, hogy a vonat kisiklott?
Dühönghetnék, hogy a tervem, megint megbicsaklott
Miért ne izgulhatnék, akarhatnék, kívánhatnék én?
Csak azért, mert úrnak kell lenni a legvégén
Egy úr, mindig úr
De jobb talán, ha ebből itt most egy kicsit tanul
Hogy érezni, nem szégyen, és kimondhatom ám
Ezt jól megtanultam hát az életem árán
