ÁRVAHOUSE

Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír Ez a csendek miatt elkopott radír Ez a pillanatok heve és a bűn Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn Ez a nem, ez a de, ez a mégsem Ez a legkedvesebb repedésem Ezek azok a sebek, amikre büszke Lehetetlen lenni, ez egy ki nem húzott tüske Árvaházi lángokat épp belepi a füstje Az izzó aranynak így lesz hamu ezüstje Egyrе gazdagabbak, egyre szomorúbbak Ne nézz hátra, dе épp mögötted a bűnbak Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír Ez a csendek miatt elkopott radír Ez a pillanatok heve és a bűn Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn Ömlik a felmosóvödör leve az utcára Mint a tinta minden válóperen, úgy szárad Alatta ázott beton, felette szeder foltok Bennem a neved, most egyszerre húz meg Ezer Colt-ot Nem vagyunk ismerősök, lelki dezertőrök Kongó tornacsarnok, szivacsok, meszes vödrök Ne kérdezd hova, csak távol innen, vezess főnök Tudom, te úgy hiszed, ha nincs minden a fele semmi Hogy ez a fele semmi, minek visszafeleselni Rögeszmecsere közben egyedül felesezni Örökkörfolyosókon ragyogni és megrekedni Zongora dallamára fátyollik a nyitott ablak Nagyobb a kapuajtó, de nem lettünk nyitottabbak Egyre gazdagabbak, egyre szomorúbbak Ne nézz hátra, de épp mögötted a bűnbak Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak Megint lehúz a fény, megint nehezen kelek Kérlek édesapám, érted már nem vezekelek Tudod félre ne értsd, nem engedem a kezed De nem bírom tovább már a keresztedet A nevem Ádi