Lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon!
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon.
Nincs az úton se patika, se orvos, se orvos,
Babám gyógyít nem a kórházi orvos.
Beteg vagyok, a szerelem betege,
Világoskék szemmel vagyok megverve.
Világoskék szemmel vagyok megverve, megverve,
Nem gyógyít meg csak a babám szerelme.
Ha akarok szombat estét csinálok,
Én már többet a szőlőbe nem járok,
Megmosom a permettől a gyenge kezemet,
Hazamegyek ölelem a kedvesem.
Este, este, de szép csillagos este,
De szép lánnyal beszélgettem az este,
Rámhajlott a szagos szőlő csipkés levele,
Babám karján aludtam el az este.
Megismeri a darut a tolláról,
Szentandrási kislányt vágott hajáról,
Göndör haja két oldalról cakkba van vágva,
Sok legénynek fáj a szíve utána.
Ez az én szeretőm, ez a pici barna,
Olyan az orcája, mint a piros alma,
Pici piros alma terem minden ágon,
De ilyen szép legény nincs több a világon.
Ezt a piros szoknyát nem az uram vette,
Az egri vásáron a farom kereste,
Köszönöm faromnak, farom járásának,
Hogy ilyen szép szoknyát keresett magának.
Elmennék én tinálatok egy este,
Ha az anyád az ablakon nem lesne,
De az anyád olyan huncut menyecske, menyecske,
Kihallgatta mit beszélünk az este.
Ha tudnám, hogy ki lesz az én anyósom,
Elküldeném a pokolba vasúton,
Lakatot is veretnék a szájára, szájára,
Hogy ne járjon az a ronda pofája.
